meglátogattuk a fővárost

reggeli boldogságok

Mint bizonyára értesültetek róla, a "Szótlan" generáció csapata április 24.-ére hivatalos volt az Online Demokrácia Activity 2.0 díjátadójára. 

Az utazást megelőző készülődések azonban már jó pár nappal az esemény előtt megkezdődtek - tekintve, hogy egy bemutatkozóval kellett készülnünk - ami nem lehetett több 5 percnél. Így visszagondolva nem is tudjuk, hogy hogyan tudtuk olyannyira lecsökkenteni a cikázó gondolatok százait a csekély kis időkeretre.

inkább nem kommentálnánk! :D

Ment ám a gondolkodás - de még hogy! Végül aztán arra jutottunk, hogy eltávolodva a snassz szöveges "ki vagy te, ki vagyok én"-től, idegen vizekre evezünk, és olyan területen próbáljuk bemutatni magunkat, amiben már bizonyítottunk: egy videóval.
Megkötöttük a kezünket. Csak a verseny során termelt anyagot használhattuk fel, és nem lehetett több két percnél sem, így hagyva időt a verbális szekcióra is.

De most lépjünk vissza az időbe, történetesen 22.-ére, keddre. Miközben az internet adta lehetőségeket kihasználva terveztük az utunkat, sajnálatos hírt kaptunk mentorunk felől. Egészségügyi problémák miatt nem tud részt venni a díjátadón. Gondolhatjátok, milyen érvágás volt. Ki jön el velünk? Ki segíti a csapatot?

közelebb... közelebb.. MOST JÓ

Természetesen Czimondor-Stejer Tímea tanárnőt nem lehetett érdemben pótolni, így másik lehetőség után kutatva állapodtunk meg abban, hogy útitársunk dr. Kiss Zsoltné Marcsi néni lesz - csapatunk osztályfőnöke. Egyeztettük óráinkat és a türelmetlen várakozáson kívül nem maradt hátra semmi: 26.-án, szombaton, hajnali 5:15-kor találkozunk Keszthelyen, a vasútállomáson.
Természetesen időben megérkezett mindenki, így zökkenőmentesen zakatolhattunk Budapest felé - igen, minden bizonnyal  így kellett volna történnie. De ugyebár semmi sem megy olyan egyszerűen. Csapattársunk, Patrik, egy véletlen folytán otthon hagyta a diákigazolványát, Szimonetta pedig majdhogynem lekéste az 5:22-kor induló járatunkat - ezek mellett elsuhanva viszont nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy teljesen "okés" volt az indulás.

utolsó simítások #1

A remélt időpontnál korábban értünk a Kelenföldi megállóhoz, így hamarabb szállhattunk fel a nemrég átadott 4-es metróra is, melynek segítségével alig pár perc alatt a Kálvin téren találtuk magunkat. Gyors csapatszemlét tartottunk, majd a Lónyai utca felkeresésére indultunk. Nem kellett sokáig keresnünk, hamar megtaláltuk. Tekintve, hogy még közel másfél óra volt vissza a díjátadó kezdéséig, kénytelenek voltunk valamivel elütni az időt - így betámadtuk a közelben lévő Prága kávézót. A kiszolgálással ugyan akadtak problémák, viszont a kapott eredmény zseniális volt. Nemsokkal később elindultunk visszafelé, és hamarosan ott is voltunk a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium dísztermében.

utolsó simítások #2

A fogadtatás szívélyes volt. Az első pár percben Menus Zsófia szólt pár szót a Barankovics alapítványról, aztán az O:DA projekt kitalálója, Kiss Mária Rita osztotta meg velünk a verseny eredeti célját. Ez után következtek a csapatok bemutatkozásai, a helyezési sorrendet nézve hátulról előre, így mi voltunk az utolsók.

És itt kezdődtek a problémák... Mielőtt ünnepélyes keretek között átadhatták volna a szervezők a díjakat, egy álnok szervezet tagjai ellopták azokat, és elrejtették. Volt azonban egy cselszövő köztük, aki apró cetlin megfejtendő üzeneteket hagyva elvezetett minket az iskola padlására, ahol aztán megtaláltuk a jutalmakat.

selfie egy biciklivel

Mire visszaértünk a díszterembe, gőzölgő pizzák illata töltötte be a helységet. Tucatszámra voltak a finomabbnál finomabb olasz ínyencségek, melyek csak arra vártak, hogy ketchuppal nyakon öntve a pocinkba vándoroljanak. Ezzel azonban még nem volt vége, hisz egy hatalmas torta és egy a verseny során készített munkákból összevágott videó lett a nap csúcspontja.

Három óra magasságában aztán elindultunk, hogy a következő vonattal hazadöcöghessünk. A Kálvin térről átsétáltunk az Astoriához, ahol villamosra pattanva egy megállót utaztunk, hogy aztán metróra csüccsenve az EX-MOSZKVA (tök jó nyelvtörő, próbáld meg :D) térre battyoghassunk. Természetesen ha már ott voltunk, nem hagyhattuk ki a Mammut körbesétálását sem.
Villamossal a Déliig, aztán vonattal hazáig.

Levi! Kicsit lejjebb, nem érlek fel...

Összegezve csak annyit tudunk mondani, hogy csODÁlatosan éreztük magunkat, és hogy bízunk abba, hogy az Oda-Buda táborban is O:DA tudjuk tenni magunkat!

Képek természetesen születtek. Amint egy helyre tudjuk gyűjteni őket, toljuk fel facebookra!

Peace

csapatkép a múzeumnál

Most, vagy soha!

Bőven elég csak megemlíteni, vagy rágondolni - és már is görcsbe rándul a gyomrunk.

Aki nem tudná, annak felhívjuk a figyelmét arra, hogy már csak kettőt kell aludni a verseny végéig. Ez annyit jelent, hogy szavazni is csak két napig lehet - megragadnánk az alkalmat:

 

*** FONTOS FONTOS FONTOS ***

Így, hogy elérkeztünk az utolsó pár naphoz, a szervezők ismét megnyitották a szavazási lehetőséget.

Add O:DA a szavazatod a kedvenc csapatodnak!

Nagyon sok múlhat ezen, bár Mi már megtettünk minden tőlünk telhetőt, közel sem biztos, hogy ez elég.

Ha úgy gondolod, hogy megérdemeljük a szavazatodat, akkor kattints a képre:

 

xoxo

 

 

CÉLEGYENES a'la Levi

Sziasztok!

Most csak én, Szabó Levente, a csapat kapitánya írok Nektek. El szeretném mesélni a verseny alatt szerzett tapasztalataimat, élményeimet, és persze minden apró kis szösszenetet, ami velem, velünk történt.

Úgy emlékszem a kezdetekre, mintha csak tegnap lett volna. Hétfőn megtudtuk, hogy mi a stájsz, és hogy csak két napunk van leadni a jelentkezésünket - persze csak ha szeretnénk. Hogyne szeretnénk! Vad gondolkozásba kezdtünk, cikáztak az ötletek. Ki legyen a csapat kapitánya? Mi is legyen a nevünk? Milyen legyen a logónk? Ki az a személy, aki tökéletes lenne, mint demokratikus példakép?
Amikor eldöntöttünk, hogy bizony indulunk, akkor vetődött fel a "kilegyenacsapatkapitány" témája. A többi csapattársam egyöntetűen úgy gondolta, hogy én lennék a legmegfelelőbb erre a szerepre. Persze, boldog voltam, meg minden, de egyik pillanatról a másikra szakadt a nyakamba milliónyi teher - és akkor még halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi vár még ránk...
Irtó hosszú hétfő volt. A délelőtti órák közben máson sem jártak a gondolataim, de délutánra már úgy-ahogy összeállt a kép. Egy felmérés adott ihletet a nevünkhöz, melyben a Z generációt (tehát a miénket - 1996 után születetteket) csendes generációnak említik, mondván, hogy minket nem érdekel a politika, a közélet. Ezt továbbgondoltuk. Rákerestünk a csendes szó szinonimáira, és így bukkantunk rá a szótlan kifejezésre, amelyet macskakörmök közé emelve tökéletesen tükrözi mindazt, amit mi ki akarunk fejezni: nem vagyunk mi olyan csendesek, minket is érdekelhet a politika.
Eztán jött a logó. Itt úgy gondoltam még akkor, hogy meg vagyunk lőve, mert szerintem két nap alatt szinte lehetetlen egy ütős, mégis minőségi anyagot létrehozni. Arra gondoltunk, hogy itt is ki kéne fejezni az ellentmondást. De ezt hogy lehetne megvalósítani? Több sikertelen próbálkozás után aztán ismét megvilágosodtunk - aznap már másodszor.
Miután megmunkáltam az alapanyagot, megkaptuk a teljes képet, ami sajnos inkább hasonlított egy plakáthoz (ezt később meg is jegyezte a zsűri), mintsem egy logóhoz.
Mi is volt még vissza? A demokratikus példakép, hát persze. A választásunk Nelson Mandelára esett, gondolom nem szükséges ecsetelnem, hogy miért Őt tartjuk a legdemokratikusabb embernek. Egyértelmű volt tehát, hogy kinek a nevét írjuk be a jelentkezés ezen rublikájába.
Ami nagy port kavart, az a csapatot leginkább jellemző mottó volt. Itt kicsit széthúzott a csapat. Gondoltunk egy dal néhány sorára, de én úgy éreztem, hogyha már ennyire kevés az időnk, muszáj valami ütőset találnunk. Így önfejűen egy másikat választottam, pedig így visszagondolva a "Törj ki a csendből, a sötétből, szeress szívből!" sokkal jobban passzolt volna hozzánk. De már veszett fejsze nyele - ahogy szokták mondani.
Azt hiszem, így alakult meg a már oly sokat látott "Szótlan" generáció:

Folytatása következik!

*** FONTOS FONTOS FONTOS ***

Így, hogy elérkeztünk az utolsó pár naphoz, a szervezők ismét megnyitották a szavazási lehetőséget.

Add O:DA a szavazatod a kedvenc csapatodnak!

Nagyon sok múlhat ezen, bár Mi már megtettünk minden tőlünk telhetőt, közel sem biztos, hogy ez elég.

Ha úgy gondolod, hogy megérdemeljük a szavazatodat, akkor kattints a képre:

egy kis ezmegaz

Itt vagyunk a beküldési határidő küszöbén - kicsivel több, mint egy napunk van hátra, így (mint már olvashattátok) beköltöztünk a könyvtárba, hogy mindennel időben végezhessünk.

Hosszú, nagyon hosszú és fárasztó napon vagyunk túl. Bár megérte a fáradtságot, hisz karnyújtásnyira van a cél. Megtettünk minden tőlünk telhetőt. Már csak annyi a dolgunk, hogy elvégezzük az utolsó simításokat, és boldogan, nagy "szívükrőlkőesés" közepette elküldjük az Online Demokrácia Activity 2.0 utolsó fordulójához alkotott anyagainkat.

Addig azonban valamit meg kell osztanunk veletek!

Ki mit szűr le ebből a képből? 

• Csoportos sálkötést tartunk, mert szerda van
• Szellemidézés, elhunyt személyekkel való kommunikálás vezetékes telefon segítségével
• TV forgatás

A helyes válasz bekarikázandó!

***

Úgy biza', nem csalás, nem ámítás: ez maga a Keszthely TV kirendeltsége - a kép pedig a forgatás egyik pillanatát örökíti meg!
Tegnap, április elseje lévén már közzétettük (így mindenki úgy gondolta, ahogy akarta), hogy meglátogatnak minket a mai nap folyamán a helyi televíziótól. Lehetett akár átverés is, ugye? De nem az volt!
Aki holnap megteheti, az mindenképp csekkolja 6 óra magasságába a TV-t, hisz előfordulhat, hogy már akkor visszakacsintunk Rátok!


És ami mindamellett még fontos...
Aki akarja, mára már Ő sem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy vasárnap bizony ismét választás elé kerül az ország: országgyűlési választás lesz!
Ha valaki nem lenne tisztában, hogy a választást eszik-e, vagy isszák, azok számára itt egy pontos megfogalmazás egy jó barátunktól, a Wikipédiától:

A választások alatt azt a döntéshozatalt értjük, amikor az érintett közösség választójoggal rendelkező tagjai arról döntenek, hogy kik töltsék be a hivatalos tisztségeket. A modern képviseleti demokráciákban ez a szokásos módja a törvényhozó hatalmat képviselő szerv tagjainak kiválasztására, esetenként a végrehajtó hatalom vagy az igazságszolgáltatás vezetőit és a regionális vagy helyi kormányzatot is így hozzák létre. 

A rendszerváltás utáni 7. országgyűlési választás lesz!

Kövessétek a példánkat: rendeljetek egy (vagy sok!:D) pizzát, vitassátok meg az aktuális politikai helyzetet, a pártok kampányígéretét, és belátásotok szerint szavazzatok április 6.-án!

xoxo

néma csend, és...

... és inkább nem fejezzük be ezt a mondatot. A lényeg viszont az, hogy idő szűkében kénytelenek voltunk határozott lépést tenni: holnap a csapat minden tagja (szülői igazolással) elkerüli a tanórákat - hisz attól függetlenül hogy nem körmölünk, a sulájban leszünk. Úgy bizony!

Már csak két nap és két óra. Durva, ugye?
Röviden és tömören: holnap szülői igazolás ellenében nem jelenünk meg a tanórákon, a könyvtárban fogjuk tölteni a napunkat - a lehető legjobb, legprofibb eredmények érdekében. Ez persze kötelességekkel jár, de ha már ennyit dolgoztunk rajta, akkor igazán nem sok az az egy nap.... Ugye?

xoxo

look back - avagy visszakukkolás az eltelt hétre #7

Hát elérkeztünk volna ide? Ide, ahonnan nincs már visszaút? Úgy bizony! Az utolsó look back rovatot olvasod most!

Nézzük, mik is történtek a héten:

Hétfőn belevetettük magunkat a kérdőívkészítésbe, és sok-sok emberrel készítettünk interjút - ezzel megfelelő alapot adva a feladattal kapcsolatos videónkhoz.

Aztán kedden élő adásban köszöntöttük a Helikon Rádió hallgatóit, majd beszámoltunk a műsorvezetőnek (Villányi Eszter) a feladatainkról, az eddig elért eredményeinkről, "ésatöbbi".

Szerdán koccantunk Pasku Dáviddal, megkértük, hogy dedikálja a pólónkat, még indulás előtt. Boldogan írta alá, és persze sok sikert kívánt. Természetesen nem csak ennyiből állt a nap, még rengeteg dolgot csináltunk, csak nem lenne elég időd elolvasni... :P

Csütörtökön egy kis pihenőt tartottunk, összegeztük a még előttünk álló feladatokat, nosztalgiáztunk egy keveset, és persze tovább fokozódott az izgulás okozta feszültség.

Ezután, pénteken egy kis frissítéssel álltunk elő. Bár lehet, hogy már nem sok értelme volt, de úgy gondoljuk, hogy sosem késő színesebbé tennünk a blogot. Oldalra kikerült egy visszaszámláló (Ó, te jó ég... Már csak 4 nap...), valamint egy gif, ami a feladat hivatkozására mutat.

És végül tegnap, azaz szombaton eljutottunk a sokadik médiamegjelenésünkhöz. Egy kisebb riportot olvashattok a "Szótlan" generációról a Vonyarci Hírmondóban!


Nem elfelejteni: jövőhét péntektől jön a CÉLEGYENES rovat, amelyben visszatekintünk az eltelt 7 hétre.
Addig is...

Figyelem-figyelem! Egy kis segítségre van szükségünk, itt a vége előtt pár nappal!

Minden beérkező szavazat (lájk, megtekintés) után + pontot kapunk a végső összesítésben, így (persze csak ha nem megterhelő számodra) ha még nem tetted volna meg, és szerinted megérdemeljük, dobj ránk egy lájkot, vagy hívd meg a barátodat! :) <3

xoxo

ismét rivaldafényben

Nagy-nagy munkák árán, fél nappal lapzárta előtt sikerült elérni, hogy még beszuszakoljanak Minket Vonyarcvashegy havilapjába, a Vonyarci Hírmondóba.

Bár képet nem hoztak le, szerintünk így is elég nagy durranás. Összegezve tehát: megjelentünk a Zalai Hírlapban, a Helikon Rádióban, a Monitor Magazinban, és most a Vonyarci Hírmondóban is!

Egyre nagyobbacskára dagad a görcs a gyomrunkban - hisz már csak 5 nap van vissza. Ilyenkor miért érezzük magunkat elveszettnek...?

Történjen bármi is, mi tudjuk, hogy a "Szótlan" generáció minden tagja nagyon-nagyon O:DA tette magát!